Pápai Mátyás, a Wigner Fizikai Kutatóközpont kutatója legújabb kutatásában olyan molekulákkal foglalkozik, amelyek szó szerint egy szempillantás alatt képesek megváltozni, ha fény éri őket. Ez a tudás akár a jövő adattárolási technológiáinak alapját is jelentheti.
Pápai Mátyás kutatásaiban egy különleges molekulával foglalkozik, amely vasat tartalmaz, és fény hatására villámgyorsan – mindössze ezredmásodperc-tört része alatt – megváltoztatja mágneses tulajdonságait. Ez olyan, mintha egy kapcsoló átbillenne: a molekula másképp viselkedik a fény hatására, majd egy idő után visszatér az eredeti állapotába. A kutatók ezt az átalakulást igyekeznek megérteni és részletesen leírni. A kísérleti mérések – amik tulajdonképpen „ultragyors fényképek” – ugyan megmutatnak néhány pillanatot a folyamatból, de a teljes történet ezekből nem mindig érthető. Itt jön képbe az elméleti kémia: Pápai és csapata számítógépes modellekkel, bonyolult fizikai-kémiai számításokkal rekonstruálják, mi is történik valójában a molekulával ezekben az elképesztően rövid időpillanatokban.
Ez nem csak tudományos érdekesség. Az ilyen molekulák „kapcsolhatósága” új lehetőségeket rejt például az adattárolás terén. Elképzelhető, hogy a jövőben az információkat nem hagyományos mágneses lemezeken vagy szilíciumchipeken tároljuk, hanem apró molekulák segítségével, amelyek fényre reagálnak. Ez sokkal kisebb helyet igényelne, és a működés is gyorsabb lenne.
A kutatás egyik különlegessége, hogy kísérlet és elmélet kéz a kézben halad. A kutatók nemcsak mérnek, hanem értelmezik is a kapott adatokat, és együtt próbálják megfejteni a természet ultragyors titkait. Ahogy Pápai fogalmaz: ezek a folyamatok olyan gyorsak, hogy „szinte meg sem történnek” – mégis rendkívül fontosak lehetnek, ha megértjük és irányítani tudjuk őket. Ez a tudás pedig segíthet abban, hogy olyan technológiák szülessenek, amelyek ma még sci-finek tűnnek.
Az interjú teljes szövege az Élet és Tudomány honlapján olvasható.
